Van az úgy, hogy az ember szívesen emlékszik vissza egy filmre a 80-as évekből. Mégis csak egy generáció nőtt fel az olyan csodákon, mint például a Beverly Hills-i zsaru. Összeszorított ököllel szurkoltunk a tökig felhúzott gatyás, baseball dzsekis flegma feka zsarunak aki Los Angeles-be ment bosszút állni, és hatalmasakat flesseltünk a negyed óránként felcsendülő főcímzenén. Aztán van az úgy is, hogy kevésbé örülünk egy zenének a 2000-es évek elejéről, mint például én a Yeah című csodának Ushertől. Ettől függetlenül egy generáció nőtt fel úgy, hogy ez volt az egyik legnagyobb party himnusza, a bulikban folyamatosan kérték picsogó kislányok és magukat rendkívül táncoslábúnak érző kissrácok. És van az úgy, hogy ebből a két zenéből igazán masszív mashup születik. Az pedig tuti, hogy Dj Crook Air Axel Yeah / Usher Foley című mash-upja nagyon nagyon üt nálam.
🙂 🙂 🙂